Virágzó-Tollak

Hozott a vihar   Hozott a Vihar, utamba ejtett, sorsomat kezedbe téve minden elfelejtett.   Elmosta könnyeim a nyári zápor bár felhő tornyosul ott van mögötte a nevető nap.   Csábít, hogy tudjam mi van túl a végtelenben! Van-e elég időm szeretni, Van-e még valami   amiért kell küzdeni? Vagy minden enyém, mit szeretnék már… Tovább »

Hirtelen   Míg reménybe teljesülve láttam életem, most minden percem oly végtelen, semmibe vész.   Táncolva a tűzbe vetném sorsom, mely a fent íratik, de a Pokolban folytatódik.   S hogy a végállomás a Menny lesz-e vagy csak üres végtelen? Nem akarom a jövőmet látni hirtelen!... Tovább »

Lelked Illata   Lelked illata, sejtjeimbe temetve végtelen magány,   a magány eme csöndes állapota végtelen nyugalom, oltalom, hogy ne érjen el a fájdalom.   Sikolt az érintés mert nem érhet Hozzád, testedre bocsátaná mélybordó varázsát.   Táncol, simogat apró kéjűző csókok az éterben bolyonganak. Alig érzed, mégis szívedben vannak.   Kifeslett az ösztön-álom rózsája,… Tovább »

Halál   Arcod ezer, néha mosolyogsz, ám az is keserű, járod a világot, sehol nem szeretnek, ám mégis van ki Rád vár, szemedbe néz, egyenesen. Táncod rövid, gyors, vagy lassú, morbid: halálos. Látod most én is nevetek pedig épp fogom a kezedet. Ismer, ámbár én élek, de Te vagy ki utat nyit a  Lelkeknek. Tekinted… Tovább »