Hozott a vihar

Hozott a vihar

Hozott a Vihar,

utamba ejtett,

sorsomat kezedbe téve

minden elfelejtett.

Elmosta könnyeim

a nyári zápor

bár felhő tornyosul

ott van mögötte a nevető nap.

Csábít, hogy tudjam

mi van túl a végtelenben!

Van-e elég időm szeretni,

Van-e még valami

amiért kell küzdeni?

Vagy minden enyém, mit szeretnék

már enyém lett?

S nem látom az erdőtől az életet?

Tudni, hogy megértem

arra ami vagy nekem,

érezni, hogy Hozzád

tartozva élhetem az életem.

Milliónyi virágzó cseresznyefa

ontja illatát,

mámorító édes csókok

várnak Rád.

Pirul a fényes nap,

fehér felhőruhájába eltűnik,

angyalsugárt küld

ölelő földjére.

Megmutatva a Csend

is hangosan énekel,

ha látja szemében

a szerelem csillogását.

Vidáman kergeti a

Boldogság Kék Pillangóját,

míg a kristálytiszta patakban

csodálkozva nézi gyönyörű táncát.

Rád emelve szép szemeit

látod nem kér semmit.

Ennyi elég, hogy elrepít,

oda ahol a Szerelem lakik.

Ha tetszett amit láttál, kérlek oszd meg és olvass nálam tovább.